Szeretek sírni. Egyedül sírni. Felszabadít. Leveszi a súlyt rólam. Megkönnyebbülök tőle. Azért szeretek egyedül sírni, mert nem kell elviselnem mások megalázó, lesajnáló, szánakozó pillantásait, és nem látom a szemükben a gondolataikat. Az emberek elítélik azokat, akik sírnak. Mert nem tudnak sírni. Fogalmuk sincs, milyen, amikor mindent kisírnak magukból. Olyan, mint amikor az embernek nagyon kell psilni és még éppen időben eljut a WC-be. Na egy igazán jó, kiadós sírás még ennél is nagyobb megkönnyebbülés. Én azért szeretek sírni, mert megszabadít a fájdalmaimtól. Olyan, mintha kitörölnének belőlem minden érzést, ami addig bennem volt. Szeretek sírni. Nagyon szeretek. Remélem sohasem fogynak el a könnyeim.